Lovak esetében kétféle munkáról beszélhetünk. Az első esetben magát a lovat kérik, tehát nekik kell valamilyen jelenetben szerepelniük…
Húztak már kocsit, lovagoltak rajtuk, illetve arra is volt már példa, hogy másik állattal együtt kellett játszaniuk. Egy ilyen alkalommal a lovon ülő lovas kezére kellett, hogy szálljon egy galambászhéja. Ez a jelenet mind a három szereplő részéről gyakorlást igényelt.
A lónak meg kellett szoknia, hogy egy nyitott szárnyú madár közelít felé és anélkül, hogy akár a füleit is megmozdítaná, nyugodtan kell állnia. A madárnak a hatalmas állattal kellett megbarátkoznia és „megtalálnia” a lovon ülő ember kezét, míg a lovasnak egyszerre kellett odafigyelnie a két jószág reakcióira.
Másik esetben nem a ló a főszereplő, hanem csak segítői a farkasoknak. Sokszor kérik tőlünk, hogy a farkasok a lehető leggyorsabban fussanak egyik pontból a másikba. Ezt a leghatékonyabban lóhátról tudjuk teljesíteni, amikor is a lovon ülő „csalizza” a farkasokat, akik őrült tempóban követik az előtte vágtázó állatokat. Természetesen ezt is hosszú szoktatási folyamat előzte meg, hiszen a ló először félt az őt megharapni, becserkészni próbáló farkasoktól. A farkasoknak viszont azt kellett megtanulniuk, hogy nem a ló a kiszemelt „ebéd”, hanem a finom falatok a ló hátáról, tehát az embertől származnak. Ma már mindkét fél tudja saját feladatát…
